Sose tagadtam le a hibáimat. Nem szeretem a tökéletes
embereket. Megéri, hogy bura alatt élj, csak mert attól félsz, hogy
megsebesülsz? Van értelme lakat alá zárni a lelkedet, csak azért, nehogy
kirabolja valaki? Éld az életet, ahogy neked tetszik. És amikor mélyre kerülsz,
legyen bátorságod kimondani: Csak azért sem adom fel! Kezdem elölről! Semmi
nyavalygás vagy siránkozás! Az élet szép, feltéve, hogy éled. Amikor vele
együtt haladsz. Néha sárban, máskor meg rózsakertben. Őrizd meg az emlékeidet,
és lépj tovább... Bolyongás a létünk ebben a világban. Bolyongás ég és föld
között. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése